Kyokushin Karate Győr

SOSAI OYAMA GONDOLATAI A
KARATÉRÓL


KARATE-DO


Karate-do, a szabad kézzel küzdés művészete gyorsan elterjedt az 1960-as évektől kezdve a
világon, s ma már a legtöbb társadalom elfogadta. Eloszlott körülötte a keleti misztikum köde,
felfedezték valódi értelmét - olyan életforma, amely megtanít arra hogy védd meg magad és
másokat veszélyhelyzetben.
A titokzatosság bizonyos foka mindmáig megvan, elsősorban azok között, akik keveset
tudnak róla. Aki részese a tréningeknek, annak számára az egyetlen valós rejtély a pozitív
átváltozás, amit magatartásában tapasztal a kemény edzésekkel töltött évek során.
Leegyszerűsítve azt mondhatnánk, a világot harcosként kezdi szemlélni.


MESTER - TANÍTVÁNY
Számos mestert, aki ezen művészetnek szentelte életét, valami rejtélyes, dicsfényszerű
sugárzás veszi körül, az erő és önbizalom valamilyen érezhető kiáramlása. Mindez nem más,
mint amit bárki elérhet, aki a tréningek valódi ösvényét járja. A karatéka élete annak
bemutatása, mi minden érhető el összpontosítás és erőfeszítés segítségével.
A valódi karatéka nyugodt, bátor, éber, szerény, boldog és egészséges. A művészet a küzdés
ösztöne fölé emelkedik, s az életmód valódi, teljes vezérfonalává válik. Lehetőséget ad
művelőjének, hogy a mindennapos lét dolgain túl valami más keresésére vállalkozzon. Az élet
új jelentést és célt ölt, amit az a meggyőződés vezérel, hogy mennyivel bátrabb dolog az
igazságosság és átgondoltság alapján cselekedni, mint önzőn és középszerűen
Sajnos, mint minden rejtélyesnek tűnő dologgal, a harci művészetekkel is visszaélhetnek
képzetlen emberek. A gyanútlan és hiszékeny közönséget könnyű megtéveszteni. Az ilyen
"mesterek" által keltett elképzelések rendkívül károsak a karate és a harci művészetek
számára. Nagy felelősség hárul arra, aki a harci művészetek oktatója. A tanítványok
bizalommal és alázatosan közelednek a senseihez, hallgatnak rá és számos dologban hatása
alá kerülnek, ltalában sokkal inkább, mint az észreveszi.
Az oktató és tanítványa közti viszony mély értelmet és jelentőséget nyer mindkettejük
számára ami évekig, évtizedekig elhúzódhat. Ennek alapja kettejük kontaktusa a dojoban és
azon kivül. Az oktató szerepét tehát nem szabad alábecsülni. Nemcsak a technikákat kell
ismernie és a Karate-do filozófiájának birtokában lenni hanem tájékozottnak kell lennie más,
az övéhez kapcsolódó művészetekben is. Tisztán és pontosan kell kifejeznie magát. Szerény
tanító kell legyen, készen rá, hogy alkalmasint maga is tanulóvá váljon pszichológussá,
baráttá és vezetővé. Nem feledkezhet meg a shoshin érzésről, illetve, hogy milyen érzés volt
kezdőnek lenni. A tanulóidő, míg valakiből sensei lesz, hosszú és önzetlen elkötelezettséget
kíván a művészet iránt. Tíz vagy tizenöt év is alig elég, hogy a felszínt megkarcolja.
Mint minden hatalommal és behatással járó pozíció, senseinek lenni megkívánja, hogy
mindenki számára példakép légy. A sensei büszke rá, hogy a budo útját járja és kész boldogan
vállalni az ilyen követőkkel járó felelősségeket. Állandón igyekszik legyőzni hiányosságait és
előbb mindig saját magában keresi a hibát, mielőtt másról ítéletet mond. Példát mutat a
tréningben és a mindennapi életben.
Idővel az új sensei meglepődik, milyen fontos hatással van másokra, különösen a dojo
fiatalabb tagjaira. Az oktató nem közelítheti meg másként szerepét, csak olyan szerényen,
amennyire lehet. Pozíciója rendkívüli felelősséggel jár és nincs helye a gőg és az önzés
semmilyen formájának benne. Nem elég időnként egy új technikát vagy "trükköt" bevezetni,
hogy fenntartsuk a tanítványok érdeklődését. Rá kell ébreszteni a tanulókat, hogy valódi
haladás csak elszánt tréninggel és jól megtervezett, rövid és hosszú távú célokat érintő tervvel
lehetséges. Az oktató feladata segíteni a tanulót mind célok, mind az edzésterv
megalkotásában.
Az alkalmanként bevezetett új fogás, alapjainak és lényegének megfelelő feltárása nélkül
alkalmatlan edzésprogramnak. Ahelyett, hogy pusztán a bizonyos időszakokban rendezett
vizsgára és a vizsgaanyagra támaszkodsz, alkoss hosszú tartamú edzésterveket, az egyes
fokozatoknak megfelelően más és más fizikai és lélektani elvárásokra alapítva. Így másképp
kell értelmezni a technikát egy kék és egy barnaövesnek. Ezáltal a tanulók számára biztosítva
van az elérendő célok széles skálája. Már az első karate edzéstől kezdve jóval többnek kell
tudatosulnia a tanulóban, mint a következő vizsga anyaga. És mindez újra az oktató
felelősségét veti fel.
Mindenki számára fontos, függetlenül stílustól, hogy helyes szokásokat alakítson ki magában.
Életünket szokások irányítják, így helyes kialakításuk létfontosságú - a tréningek rendje, az
adott helyzetekben való helyes reakciók, szokások a mindennapi életben. A dojoban a helyes
szokások kialakulásának alapja az udvariasság és a kemény tréningre való önként vállalt
hajlandóság. Azok számára, akik a karate igazi lényegétől távol állnak, erőszakosnak és
rombolónak tűnik. Ez egy bizonyos pontig érthető, betudható a közvélemény és a filmipar
hatásának. A mai fiatalság számára az erőszak társadalmi követelmény, hidegvérű gyilkosok
pedig példaképek lehetnek.


ISKOLÁK - DOJOK - MESTEREK
Hasonlóképpen a Harci művészetek, a Budo jelentésével kapcsolatos szűklátókörűség azok
hibája, akik ugyan eldöntötték, hogy valamelyik ágát fogják művelni a Harci Művészeteknek,
de képtelenek voltak megfelelni a követelményeknek, vagy valamelyik olyan "iskola" révén
vesztették el illúzióikat, amelyek sajnos nagy számban és gyengén működnek, sokat ártva a
valódi művészeteknek. Bizonyos fokig a tanuló jövője a sors kezében van: a számos dojo
közül melyikbe lép be először. Mindenképpen tartozik a tanuló azzal magának, és a Harci
Művészeteknek, hogy egy időt eltöltsön a megfelelő légkörben működő dojo kiválasztásával.
Sajnos sokkal több a képzetlen, gyenge oktató, mint a megfelelő, ezért a legjobb kiválasztását
nem szabad a véletlenre bízni.
Azok a tanulók, akik bizonyos idejű tréning után a művészet valódi természetének hatása alá
kerültek, ráébrednek hogy a Karate-do valódi szelleme csak megfelelő elhivatottság és
erőfeszítés után kezd kifejlődni, hogy a Harci Művészetek valódi célja az erőszak-ellenesség.


SZÜKSÉGTELEN ERŐFITOGTATÁS
A világ elítéli az olyan vad és gátlástalan embereket, akik kizárólag csak erővel és bátorsággal
rendelkeznek. Következésképpen a műveltség és udvariasság sokkal fontosabb egy karateka,
mint bárki más számára. Néhány hónap szorgos edzés után a karatézó bizonyos gyorsaságot
és pontosságot ér el csapásai és rúgásai tekintetében. Majd sétálgatva az utcán talán vágyat
érezhet, hogy kipróbálja erejét egy közönséges járókelőn, aki egyáltalán nem védekezik a
támadás ellen.
Előfordulhat, hogy ez a karatés nem elég képzett ahhoz, hogy sokkal ügyesebb társaival
küzdjön meg az edzőteremben, de azt gondolja, eleget tud ahhoz, egy-két dolgot mutasson a
közönséges embereknek. Az tény, néha fiatalok egészen minimális karate múlttal fenyegetik
és zaklatják az utasokat, járókelőket, ám az ilyen huligánoknak semmi közük a karatéhoz, a
katonai művészetekhez, az erős és jól képzett emberekhez.
A karate igazi követője nem érzi szükségesnek mások előtt fitogtatni erejét, ügyességét, a
rendbontást utálatosnak tartja. A karatéval foglalkozó ember erőszakossága sokkal ijesztőbb,
ezért utálatot válthat ki.


A BÁTORSÁG
Néhány ígéretes növendék sohasem jut messzire, mert túlságosan elkerülik a részvételt az
igazi küzdelmekben. Elég erősek, de elmenekülnek a képzett ellenfelek elől, és nem vesznek
részt bajnokságokon. Ha riválisaik vannak, kerülik azokat. Csak azokkal az idősebb
tanulótársaikkal csapnak össze, akik szeretik és védik őket. Ezért körülöttük az edzőtermen
belül egy ilyenfajta klikk fejlődik ki. Ez lehet egyfajta életvitel, de nem helyes. Ha valaki
néhányszor veszít, nem kell azért még aggódnia. A fájdalmas kisebb sérülések csak arra jók,
hogy az embert még erősebbre neveljék.
Ha valaki veszít, meg kell találnia okát, és edznie kell lelkének teljes erejével, hogy kijavítsa
hibáját, amely a vereséget okozta. Az ember, aki nem vesz részt jelentős versenyeken,
lemarad. Néhány éven belül maguk mögött hagyják a sokkal szorgalmasabbak, akik
maximális erőbedobással fejlesztik erejüket, ügyességüket, és ezért végig szenvedik a karate
összes lépcsőfokát. Miközben mások folyamatosan haladnak előre, a szerény, kisszerű ember
megreked a saját pitiáner világában.


A KITARTÁS SZELLEME
Ishi no ue ni san nen - három év egy sziklán - mondja egy japán mondás. Lényege; a kitartás
minden pillanatban. Ez a Kyokushin karate egyik legfőbb filozófiai alapja. Sosai szerint ezt a
mondást Sekijo ju nen - 10 év egy sziklán - formában kell értenie minden karatékának. Ha az
átlagembernek 3 évig kell kitartania, a karatéka könnyen törekedhet 10 évre.
A Kyokushin számos hosszú távú és azonnali célt tud biztosítani. A rúgások, ütések,
formagyakorlatok megtanulásán túl jelen van egy egész különleges szellemi erő a jelenlévők
szívében. Megtanít arra, hogy szállj szembe a mindennapok követelményeivel, éretten és
határozottan. Egy budokát nehéz megrendíteni.
Első jele ennek a szellemnek, mikor a karatéka legyőzi magában a gyötrődést és apró
dolgokkal kényszeríti magát a kitartásra - még egy fekvőtámasz, még egy guggolás, mielőtt
föladom. Ezek az egyszerű, de lényeges kezdő lépések növelik az önmagával szembeni
kihívás erejét. Megtanulod, hogy a karate tréninget egy állandó kihívásnak tekintsd, amiből
sokat nyerhetsz. Megpróbálkozol egy kata megtanulásával és közben igyekszel a szellemét
felfogni. Szembeszállsz ellenfeleddel kumitéban és rájössz, hogy zúzódások és horzsolások
igen kis jelentőségűek ahhoz mérten, milyen fontos a magaddal szembeni kihívás.
A kumite a harci művészetek számos ágában igen távol áll a valós küzdelemtől, sokszor nincs
is, ezáltal hiányzik az lényeges kihívás, ami az egyén lelki hiányosságait ütközteti és segít
őket legyőzni. Lényegében rendkívül fontos a karatéka számára, hogyan tudhat valaki
helyesen cselekedni egy olyan helyzetben, amire nincs felkészülve.
Túl sok összetevő játszik szerepet ahhoz, hogy egyszerűen a véletlenre bízza magát, sorsát. Jó
példa erre az eset, amikor a megsemmisítőnek hitt ütés után az ellenfél mosolyogva állva
marad. Valódi kumite nélkül senki sem hiheti, hogy sikerrel, éretten képes fellépni egy
komoly összetűzésben.


"A LEGJOBB PENGÉT A LEGFORRÓBB TŰZBEN EDZIK!"
Ez a jellem a kemény tréning során alakul ki és Osu no Seishin néven ismert. Az "osu"
eredete az oshi shinobu kifejezés, jelentése kitartás terhelés, nyomás alatt. Hajlandóságot
jelent arra, hogy a tűrőképesség határáig terheld magad és kitarts bármilyen nyomás ellen.
Legmélyebb értelmezése szerint a szó kettős értelmű - a lélek személyes ellenkezése, hogy
megállj és küzdj, így a mindenki számára természetes félelmek legyőzésének igényét jelenti.
 

 

hétfő, 26. február 2018

Valid XHTML & CSS | Design by: LernVid.com